Padlón vagyok

Padlón vagyok újra
Nem engedsz felállni
Így kéne maradni
Hátha nem fog fájni

Mellemre fagyott a fájdalom
Arcomra a fintor
Szemem rég nem mosolyog
Sírni kéne olykor

Kezemben tartottam
Napjaim értelmét
Eltört, elejtettem
Tudom most, mennyit ért

Kapálózom, vergődök
Mint ki fúlni készül
Kapaszkodom beléd
Testem elnehezül

Nem lelek kiutat
Gyorsan nyel a mocsár
Nem látok megoldást
Sejtem azt, mi vár

Ha nem vergődnék, talán
Lassabban süllyednék
Hátha addig megtalálsz
Rám fér a segítség





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.