Kidőlt a tó

                                                      (Egy festmény margójára)


Kidőlt a tó
a part is ráhajolt
a vérző nádra
keserűzöld
hegygerinc fut
sikong a szél
Istenig lát
ki azúrkék tüllruhát
öltött a tájra
lelkéből sarjad
itt minden virág
bodorfüst reszket
felhőfoszlány hull
kibomlik szürkearannyal
átszőtt teste
ecsetnyomok
színek
formák
akácsor tűzvörösben
felgyújtja síró
csillagát az ég
hogy lásd
kit itt hagytál
befogad halk szelíden
ölmeleg csendben
örökre
mint aki végleg
hazaérkezett





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-20 13:32:46
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-20 13:32:46