ennyi (jav.)

rostokló vonaton
én egyetlen utas
késik az éjszaka
átfordul hátára a csönd
a sorompó megállítja
a síneket
(végtelenbe futó
párhuzam vagyok veled)
ott találkozunk; ne késs
köd köd
elnehezült tekintet lóg
a koszos ablakon
honnan tudhatnám
hová megyek
fosztóképzős életem
nincsei közt
ritka vendég a különös
nem változik semmi
az állandó várakozásban
menetrend szerint késik érkezésed
hiányod szerelvénye rostokol csak
egyetlen utassal a peronon





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-19 14:20:20
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-19 14:22:25