Augusztus

Szarrá unt verseket vetélek el,
lassan véget ér a meddő méhű nyár.
Túlhízott, meglékelt dinnyéivel
rajtam ül az elfáradt délután.

Gyöngykavicsra szórta mocskos kincseit
a csók, felejtés, hiteltelen halál,
ki erre járt, szégyelli, nincsen itt,
az ősz csak sárguló időt talál.

Szürke ruhás sakálként gyűjtöget,
fontoskodón szöges botjára szúr
óvszert, fényképet, megázott buszjegyet

és vidáman ritkuló hajamba túr
kopott padon a kacska emlékezet
- elmúlássá parkosított lamúr.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.