csendélet bundáskenyérrel

csak a kellék változik
asztalon elázott bundáskenyér
bizonytalan színű tea
kihűlt kés a súlytalan vajban
nem kérdez nem válaszolsz
ez még a reggel fedezéke
hátat fordítasz indul
maradsz ajtót nyit
szemébe csap a tojássárga Nap
tenyeredbe borulva utána szólsz:
- ez volt az utolsó!
szögesdrótkényszer a visszafordulás
szemedben még a kocsma füstje lobog
tekinteted mögött tisztulni látszik
és a jól-van-semmi-baj után
feloldozást nyer a kimeredt reggeli





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.