másfél
meztelensége közömbös.
átmegy.
ledarál. erjedő moslék szavak közé
szór.
átlyukasztja velem a csendet.
rezegtet.
megteremti bennem azt a kötelező alapzajt,
ami akár szirénaként is használható
nyugtalankodó időkben.
átszitálja, és parányi csillagokkal jelöli mozdulataim
maradékát,
így hitetve el velem,
hogy csonkjaim halhatatlanok. minden nap
átmegy.
most éppen visszahozza a telet. szigorúsága
következetlen. kölcsönadja a csodát, hogy
eltüntethesse vele a hangokat a tőle lopott
zongorából.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.