Piszkozat

Nálunk mindenki a halakban született,

és visszahalt vagy hal előbb-utóbb,

de mit sem érdekel, mert pillanatra

együtt bennem, s amíg én vagyok:

elrendezve mind, ameddig én vagyok.

      Boldogságverset akartam, ennyi

boldogult, ahogy tudott, mind meg –

mér’ mondják, hogy megboldogult,

ha nem is tudják, merre, hol van a

se egykor, se mostanában, szabadban

vagy szobában; mindegy, ha bezárnak,

hal kicsusszan ami él még bennem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.