Tavasz váró

Februárban, a marcona sötétben
egy kis meghitt melegségre,
simogató szóra, tavaszra várnék.
Ám a sötétség zugában,
hideglelősen, még piszkos hófoltot,
féltőn, babusgat az árnyék.
Szólítalak, nem jössz. Pedig hiányzol,
mint gyertyáról a láng,
mint éhes szájból a falatnyi kenyér,
mint az öröm-kék az égről,
mint a néma szem holdfény-sikolyára
visszfény, mely szívemig elér.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.