Kórbonctan

„Borús-szürke reggel fátyolozza agyam,

Ahogy lassan-vontatottan vonszolom magam,

Kezemben lóbálva ócska papírszatyrot,

Botladozva közelítem meg a kórház-poklot.



Bent a teremben erős fény vakít,

Meztelen lelkem márványsíkon lapít.

Körülötte ördögtanoncok állnak,

Szikével kezükben boncolásra várnak.



Lelkem finom bőrét óvatosan vágva,

Nyílik meg előttük létem minden álma,

Régi heg alatti gennyedt vágy bűzlik,

Az ördögorr kényes, gyorsan összetűzik.



A boncolás készen, a lélek preparálva,

Befőttesüvegből bámul a világba,

Eladtam a lelkem az ördögnek ingyen:

A poklot már megjártam, úgysincs hová vigyen.”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.