Pillangó

Padon ülve elmélkedem,gondolkodom,
egy hernyót figyelek,most sem unatkozom.
Úgy csúszik mászki a zöld levelek között,
mintha rejtőzködne csúf álarca mögött.

Irtózattal tölthetne el ez a rondaság,
de amit látni vélek az nem a valóság.
Lelkemmel tekinthetek jobbik,szebbik felére,
egy magasba röppenő gyönyörű lepkére.

A haszontalan embert könnyű volt gyűlölni,
csak szememmel néztem és nem tudtam szeretni.
Egy ideje már Krisztus kegyelmét hordozom
s mind ezt a Golgotán keresztül láthatom.

Ahogyan a hernyóból kibúvó lepke magasba száll,
úgy újul az ember élete,ha megváltásra talál.
Az Isten ,Krisztusban ad olyan gondviselőt mellé,
hogy szeretet szárnyain röppen,embertársa felé.

"etesi" Tóth József 2007.10.07.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.