Nem számvetésért

Nem számvetésért
várat még a sorsom,
azt elvégzem később,
hogy ne legyen adósom.

Nem kiterítve
hív a vég tetemre
ünnepi tósztok közt,
mikor napfény temetne.

Nem érdem szerint
lobbant fel a lámpás,
hogy kísérjen létem
vak zátonyain áldás.

Nem is panaszként
hull a szó a tűzre,
hogy fogyó levegőm
a jövőt kibetűzze

Nem odavetett
bókért dögrováson,
kincseim magamért
kell magamból kiásnom.

Nem az életért,
bár számít rám Isten,
lombot ereszt fölém,
hogy árnyával behintsen.

De elveimért,
hogyha a kor büntet
s ricsajos csend a tét,
a perc, akkor is ünnep.

Újjászületés.
Mikor élet s halál
hitszegőn alkuszik
meg nedveim tűzfalán,

Holtsápadt  végzet,
ne ígérj végtelen
időt s teret. Engem
a pillanat  érdekel.













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.