Tükör-képek



Hullámzó árnyjáték a test.
Elmosott lábnyomok. Cölöpök
felett kígyózó tömeg – szálakra
bontott tér. Fejek a csúcsíves
ablakok előtt, eleven mérmű.
Oszloptestük mélybe hasít, rezgő
sávokra nyársal. Keresztben arany,
láncfonalra feszített vetülék.
Vibráló fényszövet.

Árkád alatt árnyék közelít,
lábához gyűrűket rajzol a
közegellenállás. Boltívekre
kúsznak, visszazuhannak
a hangok. Oszlopról lecsorgó
fény keni össze az éjszakát.

Campanile, félregombolt kabát.
Tornya belefúródik a felhajigált
vatelinbe, piros süvegre tapadt
fehér bunda. Ahogy visszanéz,
a terjedés  iránya irreverzibilis:
önnön folytatásában gyönyörködik.

A kirakat színes fénykígyói
tükörúton  kergetőznek.
Japán  turisták esernyő alatt
szemlélik  a szivárvány
absztrakciót. Lábuk összetöri,
agyuk megfejti a jeleket.

Szent Márk tér, három kacsa
a székesegyház felé tart, vissza
a középkorba. A Rialto kövénél
terített asztal, gumicsizmás
reggeliző család. Előttük
rikkancs araszol, hóna alatt
újságköteg – ráérnek a hírek.

Belegázolsz a fényszövetbe,
hullámot vernek nyomaid.
Víz felett kabát, válltáska,
fölötte arc – a te arcod.
Pereg, csak pereg a film,
kívül ár mos, belül emlékezés.
Szívedig ér a dagály.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.