többé nem nyitod ki az ajtókat
a levegő is lehasal a küszöbre
hallod a lovakat jönni
a hegyekből
elárul a szél
lemarja rólam büszkeséged
ötödik húr a hegedűn
a kandallóban égő enigma*
mintha fából lenne
mintha te lennél
patadobogásokban kivehető szonett
eltipor a zaj
a művészeté
többé nem láthatod
mikor belehánysz egy tiszta pohárba
