Német barokk (2.)
Lehetnél, mondjuk, egy szép, régi bútor;
tálalószekrény, talán német barokk.
Üveged csillogóra fényesíteném,
citromillatú bútorviasszal dörzsölném be fádat,
gondosan beolajoznám zsanérjaid,
puha ronggyal törölném tisztára
minden apró faragványodat.
Hosszú órákat töltenék ápolásoddal
és gyakran igazgatnám
homlokomba hulló hajam.
Aztán csak ülnék,
fáradt kezem ölembe ejtve,
és csöndben örülnék,
hogy egy szobában lehetek veled.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
