Mint hűsítő harmat egy forró éjszakán
Szomjazó virágnak cseppnyi víz csupán
Mégis minden parányi cseppje
Ajkamon meghal újra, ha szerelmes szavait fülembe súgja
Súgd, még, még, hangosan kiáltsd!
Hangos szóval, hogy hallja a világ!
Dobbanjon szívünk együtt, egy ritmusra szóljon!
Elhaló hangját csak a síron túlról halljuk!
