Várakozás
Várok.
Egyedül ülök a sötétben és sóhajtok.
Körülöttem gyertyák, halovány fényükben
a mosolygó képek is komorak.
Várok.
A világ elcsendesedett. Csendben ülök hát
én is a sötétben. És sóhajtok…
Várok.
Rád, lehet hiába.
Várok.
Még várok rád, hisz nem lehet,
hogy éltünk legszebb éviben
elszakít a sors, s az értelem!
Óh, értelem!
Miért nem lehetek üres inkább,
miért kell tudnom, miért nem csukhatom be a szemem?
Óh, sors!
Te kegyetlen szellem!
Add vissza…
Kérem,
Nem élhetek ismerve a tökélyt,
s aztán elveszítve…
Add vissza,
Nem hagyhatsz így összetörve,
Miért adtad, ha utána elvetted?!
Add vissza!
Kérem!
Jöjj vissza, kérlek…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
