Vers Michelangelo szobrához, az Éjhez

http://img510.imageshack.us/img510/6339/michelangeloj2ed2.jpg



Ha jő az éj, minden sötét.
Rejti a szobrászt és szobrait.
Nem tudni, kontár, vagy ihletett
művész hagyta a szobrot itt.

Hajnalig bízhatsz, hogy műremek
rejlik a sötét éj alatt,
de lehet, hogy a kelő nappal
a remény, s a hajnal együtt hasad...

Jól mondta Róma reneszánsza,
bármi mocsok a felszinen
ragadhat, kophat, de alatta
a remekké vésett kő pihen...

Rohan az élet, és futsz Te is,
nem időzhet el tekinteted.
Esélyed sincs, hogy tapintásra
használd piszkos, kérges kezed.

Szemed harsány neoncsövekre
vetül, alkonyi árnyakat
nem látja. Rád a napsütésből
rögtön a sötét éj szakad.

-

Lesz még vajon oly' állomás,
ahol lelkeink utólérnek?
...Mert így sok értelme nincsen
a velünk kitöltött térnek...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.