Kávé, papír, ceruza

Szakadt az eső, mikor befordult a zuhany utcába.
Nedves haja, mint egy kapucni, tapadt az arcára.

Megkönnyebbült, amint a meleg kocsmába ért.
Lebontotta magáról a kabátot. Egy teát kért.

Nem itta meg, csak mártogatta kihűlt ujjait.
Zárt fogakkal dúdolni kezdett valamit.

Ritmust font, próbálgatta legújabb rímeit.
Gondolatban beszegte egy kötött vers széleit.

Egyedül ült, a vizes pulóver ölelésétől fázva.
Hölgyem, hagy hívjam meg! ... egy kávéra, papírra, ceruzára.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.