Mosolyszünet

Hangosan vágja be maga után az ajtót,
szinte felsír a félfában az ében,
ahogy a lakásba lép, feloldódik
a jókedv a tekintetében.

Fintorral az arcán megszagol,
hogy érzi-e még magát rajtam,
egyedül vacsorázik, és tusolás közben
a fürdőajtót is zárva tartja.

Meztelenül fekszik az ágyba,
hogy bosszantson, mi nem lesz az enyém,
ha azt hiszi, már alszom, átkarol,
szereti, ha álmomban szólítom a nevén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.