Kompromisszum

Talán kevesebb buzgalom kellene
És több szakértelem
De az ember olyan esendő
Szeret megpördülni a tükör előtt
És megkérdezni: szép vagyok?
Bámulva tükörbeli mását
Nem veszi észre a kilógó árcédulát
A foltot a kabáton
Amit csak erős megvilágításban lát
Egy másik személy a háton
A fekete szőrszálat a száj felett
Miközben azt hiszi magán
Mindent gondosan elrendezett
Mert ahogy Watsonnál nem tudatosul
A Boscombe-völgyi rejtélyben
hogy csak jobbról jön a fény
És hogy ez a fény
A tökéletes eredményhez nem elég
(emiatt baloldalon borostás)
Ő is csak homályosan lát
Indulatainak függönyén át..
...

.. Valami csillapító kellene
De mégse vesszen el a lendülete
Olyasmi, mint a földnek a hold
Ami a forgást szabályozza valahol
De nem mondja állj, nem blokkolja le
Csak szabályozott lesz a forgás üteme
És szépen változnak az évszakok
Dagály és apály szelíden nő és fogy
Valami elfogadható kompromisszum
Aminek nemcsak a levét issza
Valami, amitől az élmény megmarad
Amitől nem lesz földhözragadt
Bátran hömpölyög, mint egy nagy folyó
Gátak között, a torkolat felé





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.