Novemberi négysorosok

gyalázott fák állnak meztelen
letépett ruhájuk hogy zörög
szatír szél rúgja vihog pörög
Vitus-táncát járja esztelen

                  *

utcazaj tompa gúnyröhögés
ködből varrt párnával fojtogat
blaszfém ősz szent templomtornyokat
harangszavuk zilált köhögés
                    
                   *

eső hűs könny hull az ereszre
kóbor kísértetek zokognak
fáznak míg könnyükkel kopognak
ablakon könyörgik eressz be

                   *

házak tövén halkan lopakszik
füstszagú gúnyában az ördög
ablakon leskel voyeur dög
azt lesi gyermekem hogy alszik










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.