(évszakok)

szobámba kettő út vezet
az egyik én a kulcs vagyok
nyikorgó rozsdás reggelek
ködösre hízott nappalok

felébredek a csap csöpög
kezemben szívem forgatom
megáll az ész vagy elszökött
az ok okozat alkalom

most itt a tél az évszakok
tövig lerágták körmüket
ma itt talán és holnap ott
a többi csend halott süket

dal régi dzsesszdobok szaga
na bumm ha bumm és már megint
kipukkadt fázós bummsztara
kinyit becsuk aztán legyint






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.