Il-g¿ira

(A sziget)

Ez a busz járt itt a szüleim születésekor is.

Akkor is így merték a pocsolyát a kertbe,
a házak korát is csak a kosz jelzi a falon.

Luzzuk őrző szemei közt versengnek
horgásztudásban gyermekek és nagymamák
évek múlva, évszázadok múlva is.

A sziget örök, a tenger örökebb. Az ember
nyomát csak a dombok őrzik meg,
méhükben a kőfaragóból óriás lesz,
a földművesből tudós csillagász.

Az ő emlékük él, de én nem tudok követ vájni,
hogy emlékezzen rám is a sziget.
S ha építek, vajon jó-e örökkön néznem

alkotásaim lassú létharcát a vízzel?
Engem a kő rejt el, a követ a tenger.

Egy busz talán még akkor is itt fog járni valahol.


2009. október





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.