Fabula a valóságról

Fabula a valóságról!

Magyarország kis szívében,
A főváros közelében
Áll a Budapesti kicsi erdő
Benne sokféle állat lő.

Az erdő ura: ravasz róka,
Nem hajlik a túl sok jóra.
Körötte a csendes őzek,
Kik hiába szólnak: nem hallgatják őket.

Fa tetején bölcs bagoly,
Ki a mese szerint igen komoly.
Nagy segítője a vadőr,
Ki az őzek életére tör.

Itt él a sok apró bogár,
Ki a holnaptól megoldást vár.
Köztük bolyong a hontalan medve,
Ki bármilyen nagy: vajból van a lelke.

Itt élünk, s élnek ők:
A nincstelen szegények és gazdag milliők.
Más nem jut nekik csak a robotmunka,
Ám hiába dolgoznak: nem lelnek aranyra.

Megoldást várnak az őzek,
Hisz hisznek: csak az igazság győzhet.
Bölcsen hallgat a bagoly, nem tör pálcát..
Tiszteli az igazságos Mátyást.

Fájdalmasan bolyong a medve,
Neki ebben az erdőben nincs helye.
Hisz nincs fedél a feje fölött,
A korai hideg mindent összetört?

A nyúlcsalád bezzeg hallgat a rókára,
Fülük, szívük süket, nincs mersz a változásra.
Az őzek sunyin dolgoznak,
Az erdő mentésén fáradoznak.

Ez a mi állatkertünk,
De máshol nem leljük helyünk.
Nincs megoldás erre-arra,
De nekünk ez a nyomorerdő a haza.















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.