Éji fohász
Éji fohász
Éjszakánként imára kulcsolom kezem
És úgy kérlek édes Istenem!
Adj békét édesanyámnak és nekem.
Fáj a hiány, bár a lélek itt él,
Ezt nem adnám boldogságért, gazdagságért,
Mindent odaadnék Édesanyámért.
Tudom, hogy többé nem érinthetem,
De kérlek: könyörülj Istenem!
Adj békét Neki és Nekem!
Könny áztatja a rózsafüzért,
Mely pótolja az Ő drága kezét,
Szűz Márián érzem a szívét.
Most is rebegve mondom az imát,
Hogy védd és óvd az Édesanyát,
Kérve-kérlek, halld-e könyörgő fohászt!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
