Szajkó

A fény útját követtem. Színes
tollazatára ült. Terpeszkedő
tunyasága rabul ejtett.
Kőkerítés betoncsúcsán
égkékbe falazott királyság.

Ekkor felötlött bennem rigóim
kifosztott fészkének emléke.
Hosszan néztük egymást.
Nem mozdult. Hessegető
mozdulataimról tudomást
sem vett.

Lassan formáltam a
betűket torkomban szavakká:
Gyönyörű vagy.
(Zavart sérelmem megfért
a csendben.)

Gyönyörű szép. A bizalom
szemek kontaktusában épül.
Mennem kellett. A hátamban
éreztem tekintetét.
Sajnálom - suttogott utánam
a szeme, - sajnálom a rigóidat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.