Nyakamba kellett volna venni

Sokszor kilazult, kioldódott belőle a tudat.
Volt egy keskeny rés és mégse fújta a levegőt,
a szuszogás szagát. Hogy szétválik az idő.

A klinikai halál állapotában volt, még hoztak
defibrillátort. Szemhéját figyeltem,
tudtam, feladta. Ő volt az Apám. Cigizni

tanított és leszoktatott az italról és geodéták
prizmájában néztük a kitűzött házunk sarkait.
Nyakamba kéne vennem, egyszer utoljára még. Végig

vinni a hiába felélt életen, lassabban, mint ahogy
az imént lepergette. Meg is állhatnánk, fázós déliek,
a hideg északi szélben, amíg elül a tenger pora.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.