M. nagyúr és az idegenek
Palotádban az idegenek
hazátlan csöndben álldogálnak...
A póknak tilos hálót szőni,
aranyból vannak itt a tárgyak!
Az anyaméhben fogant erkölcs
szuronyát a mellünknek szegzi:
készül sugaras mintavétel,
hogy tudjuk, kit szabad szeretni...
Lélek nélküli idegenek
pusztító hordái a földön,
de az ember szeretet-tüze
fellángol a felszabdalt földön!
...Ölemben árva citerával
lettem a barbár horda foglya...
Kezemben fehér hattyútollak,
s viharmadár evezőtolla.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
