Megnyílik elõtted a tenger
Mérlegen a csillagos bárány,
csorbulatlan tejfogaival...
Az ősz szüretel koponyádon,
fosztogat mohó ujjaival!
Energiameződön senki,
műszerfaladnál liliomszál...
Szemed lehunyva álmodozol
a világosság forrásánál.
Mozdulatai elárulják
azt, ki az árny mögül kilátszik:
ismerlek, belül hófehér vagy
s szíved az éjből kivilágít!
Megnyílik előtted a tenger,
mikor a pirkadat kitárja,
s dicső elődök nyomdokain
vándorolsz hazáról hazára!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.