hajnali töprengés


alhatnál tovább:
válladba masszírozódnak
az apró kis grimaszok
legtöbbször nem szorulsz gyámolításra
ez is csak egy szokványos hétvége volt
séták a kiszáradt utcákon
csak úgy bele az őszbe
hogy onnan is elkívánkozz  
– bárha feledtetné szomjúságodat  
a közénk szorult múlt:  
elengedsz és visszakönyörögsz  
belefáradsz a sírásba
sebeimből vérzel
idegenül múlnak el a szürke hajnalok
kezem álmos bőrödhöz ér
s rájövök miért nem tudsz már félni sem










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Forrás , 2009/6
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -