van a szívemen egy erkély
reggelente ott teázol
gőzölgő tea puha székek
én is melléd ülnék
elmondanám milyen várni
érezni kihűlni reményeket
utánozni a szürcsögést
a lefolyó mindent elnyel
erkélyt teát székeket
hajnali vekkert még elkészülök
izgulást még felfő a víz
a nem baj majd holnap sóhaját
a sebben só hiányodat
