Az álompár

A tó tükrén béka Réka,
Nászra szánva úszna néha,
Ám az álom ólomleple,
Varangy vágyát mélyen lepte.
Álom-bálon csibor Tibor,
Csúnyán a lábára tipor,
Cincér pincér simán nevet,
Kínálja a hínárlevet.
Béka Rékán növény-kötény,
Jaj, de elvitte az örvény,
Tunya tanya, úszás érte!
Ezt már béka Béla kérte.
Tormaforma dorong dereng,
A békahad borong, eseng:
Nem fáraszt az unka-munka,
Mindannyian jól lakunk ma.
Íme itt a szúnyog-szőnyeg,
Asszonyfejre főkötőnek.
Szúrhat felénk félénk fullánk,
Sőt, ha gólya szabadul ránk,
Megszólal a tulok-tülök,
Príma prímet húz a tücsök,
Zúzzuk, űzzük hosszú lábát,
Nem tűrünk ily poronty-bábát.
Béla bólint: béka baka,
Nem a szerelem évszaka
A hó-szakállú hideg tél,
S a tó partján bús szél beszél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.