Azt mondja, minden éjszaka
egy nő lépteit hallja a jéghegyek
felől. Átvonul fagyott ingeink alatt,
lassít a kabinablakoknál, a tatnál
ácsorog. A férfi tudja, hogy mindig
világos van, mégis fél éjszaka kimenni,
hátha a nő hajnalig ottmarad, s csak
a szánhúzók ébredésekor söpri szét
a jéghegyek felé apró nyomait.
