Hétfõ
Párás levegőbe nyitom szememet,
S érzem elfeküdtem a kezemet.
Gondolatom egyből körötte jár,
Mindenem csak a szerdára vár.
E gondolat kissé zavar,
Szinte teljesen fel is kavar.
A ragaszkodás miatt lehet,
Mert félek attól amit tehet.
A padban ülve fejemben Ő kavarog,
Körülöttem mindenki csak zavarog.
Ez a szokatlanság oka,
Amely hőjének enyhül majd foka.
Hirtelen telik el pár óra,
Rápillantok egy valóság showra.
Lemosom a nap porát magamról,
S letörlöm a vizet hajamról.
Kilenc óra, valami súgja,
A telefon az Ő hangját búgja.
Ezt hallgatom, amikor tehetem,
Talán mert Őt nagyon szeretem.
2003.01.06.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
