Légleány dala

Merengőn távolba nézve,
Már nem létezem,
Fájdalommal belém vésve,
Mért nem éhezem?

Messzi mezsgye szegletébe,
Hűlt helyem hagyom,
Hínáros híg lápba lépve,
Eltakar a gyom.

Sűrű sárnak hűs vizébe
Megtisztít a kosz,
Égre nézve, jót remélve,
Megroppant a rossz.

Égő vágyak erdejében
Légleány vagyok.
Vándorok szemébe nézve
Szenvedélyt hozok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.