Auschwitzi álmok


Auschwitzi álmok

Ruhám rózsáját,
Kalapod karimáját,
Fiad meggörbült száját,
Anyám bőrének ráncát,
Apámnak görbe hátát,
Hordhatatlanná
Nyűtték a rögök,
Vonatnyi halálban,
Tömegben oszlatni
Húsomat, véremet,
Lányom szüzességét,
Húsodtól kormálló egét,
Az emberség
Rojtosra aggatott
Csillagát,
Gyomrunkból,
Korgó fazékból
Kikanalazva
A sínek zokogását,
Tüdőnk szélszuszogásából
Hóhér németek dalát,
Földkendővel takart
Szemünk világát,-
Mert nem jutott más,
Míg magyar szót dajkált
Nyelvemmel, de szerettem volna
Lágerek testkazlából szálló
Füst helyett gólya lenni,
Házaid kéménymagasán
Halál helyett életet kelepelni,
Üszkös, átkos méhű
Magyarország!
Anyaország?
Holocaust!
Hátrahagyott fekhelyemre
Ki fekszik,
Levetett cipőmet
Ki húzza újra fel?












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.