Reggel

Összébb húzom kabátom,
Mögöttem lompos kutya sompolyog
(Utánam szóltál az ablakból:
"Nézd, a fűszálon harmat!")
Megérintem a hideg testet
Az ág, mint végzetes felkiáltójel
Emelkedik fölötte.
Rekedt hangom hallom:
"Ismeri valaki?"
Megmozdul a márvány test,
Fejemet elfordítom.
A gazda rántottával kínál, a
Ház felé indulok.
"Mindenki ismerte," mondja az asszony
"megérdemelte", állapítja meg, és újra tölt
A bor talán átsegít ezen a reggelen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.