Egyszerû érzés

Napokig a kapuban állt.
Rég nem járt arra senki.
Elment? Végleg megjön? Várt.
Reggelre fehérek lettek a fák.
Közben nem tudott leülni.

Az élet párállott belőle.
Gyönyörű volt az, az egy hét:
bíztatták, üzennek érte,
megtér időben, biztosra vette.
Mosolygott, amikor temették.

Semmi innét többé ki nem szakít.
Elkésett szó, könnyelmű gondolat
volt: világot olt, virágot tilt!
Belőlem is ott fekszik valami,
két méterrel a föld alatt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.