Szerelmesek kispadjára
Elment a hét, napjaink elfogynak
Nélküled is, szalad könnyedén.
Nézem a vén kerti fákat, s várlak;
Mért nem lopsz el, engem, kis szirén?
Az jó lenne, hisz az óra , lappang,
Ide ülnénk, épp erre vár e kis pad.
Szerelmes pad, sokszor, ezen ülve
Csókot mástól kapnék ezret is.
Szemem fénye, szívem gyöngye, ejnye!
Elherdálom -, mit nem adsz te itt.
Sok múló hét, sok sóhaj verése,
nem zaklatna; rólad mást beszélne.
Csók tárna ki, csók csukna be képet.
Reményeknek nyítható szemén,
Nem tagadna, nem rejtne el téged
szólna: "Itt vagy!" Szívem közepén
És e padot, itt, kacagva, ketten
Koptatnánk el, dúló - szerelemben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
