Fáma

Oh, sokarcú, római istennő!
Néhai falvaink egykori padjain ülve
Pletyka volt a neved,
Vénasszonyok duruzsolása.
Hívtak szóbeszédnek,
Ha nem arról suttogtál,
Ki éppen kivel hál, kivel nem.
Mende-monda lettél idők távolában,
Mesés gazdagságról,
Egyszeri emberről,
Falu bolondjáról.
Titkos arcod fénylett egy jó kis
Híreszteléstől,
Rémhírtől sápadtál.
Beköltöztél bizony nemesek házába,
Tisztviselőkébe, be a pénzvilágba.
Pletyka nem lehettél,
Nincs már, ki padra ül,
Mende-monda még úgy sem,
Nincs fül, ki hallgatna.
Ilyen helyeken a szóbeszéd is alantas.
Emancipáltan kijártad az Ember
Összes egyetemét.
Doktoráltál péhádé,
Nem maradhatsz cédáké!
Igaz, korrekt hírek mellett
Felkopott az állad,
Prostituált lettél és mestere
A kiszivárogtatásnak.
Belopóztál a politika hír-szintere mögé,
Meg is választhatnak miniszterelnökké.
De nem voltál túl mohó, csinos grácia,
Az új neved lett suttogó diplomácia.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.