Földalatti vásznak

Eljátszunk mindent, mi szalag-ismeret,
elsétálunk, s kezünkben délibáb.
Terhünkön nagyot, de más nevet.
Egy szürke járdán megbotlik e nyár.

Felsegítjük, hogyha lenn a lét,
de torkunkban már megszorult garat.
Ne kényszerüljön vám elé a fény,
ne fessetek most noktürn, tar falat.

Egy szombat megjavít egy pénteket -
- egymásra szórjuk halkan hamvaink.
Felsírom, kedves, minden beltered,
s magamra húzom vásznaink, nyakig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.