Viszonzatlan

Ha a szerelem a kételytől izzík,
A Szív hisz, de az Agy tagad.
A Szemed könnytől vérzik,
Csókodhoz fájdalom tapad.

Hallod, de nem érted a szavakat,
Érintésed csak üres homályt talál.
Elvakultan keresed a kiutat,
De csak egy út maradt, a Halál.

Sötét nyugalom, csend, harmónia,
Nincs érzelem, öröm sem bánat,
Itt mindenki szeret és gyűlöl,
Bármit teszel, senki nem láthat.

Az idő elmossa a régi emléket,
Csak magad vagy, egyedül,
Felejteni nem tudsz mégsem,
Szíved soha többé nem örül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.