Skizofrén tûnõdés
Ütések nyoma nem, csak saját életük
kérgesedett tenyerükre, ahogy a házban
sem nyíltak egymásra ablakok, lelkem
téglaólban tűrte lázam, hogy bennem
mindig mást szerettek, mint aki vagyok;
csak sorba állítottak és én sorba álltam,
hiába fésültek meg, sosem találtam,
sosem találtam el oda, hogy megtaláljam
az ütések nyomát, a nevemet, pedig
molnár ákosnak hívnak, értsétek meg,
szeretek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
