Bûnbocsánat

Borús hajnalon pihenetlenül ébredek
lelkemben a düh ténfereg.
Fázós ködben lépkedek,
az ember elégedett nem lehet.

Minden pillanatban reszketek,
mert így élni nem lehet!
Fénytelen szememben árva árnyak szállnak.
remélem, egyszer megtalállak.

Keresem a szót, ami Hozzád vezeet,
bűntől lelkem nagyon szenved.

Meddig kell még keseregnem,
adj Isten, hogy lelkem békét leljen,
tovább ne kelljen szenvednem.
Talán, ha Te is úgy gondolod,
szüntesd meg a haragod!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.