Megálmodtam az Istent
Megálmodtam az Istent;
A mamával kékítőt festett
A dézsa megbillent
Legurultak a kék cseppek
Összemaszatolták a lelket.
A mama sírt, Isten nevetett.
Megálmodtam az Istent;
A tarka virágos réten
Kéklőn tündököltem
Egy fiú sárkányt eregetett éppen
Előbb letépett, aztán rám lépett.
A mama sírt, Isten nevetett.
Megálmodtam az Istent;
A konyhakredencből előszedtem
A babérlevelet, fűztem csak fűztem
Ujjamon már a vér sercent
De én csak tűrtem és fűztem.
Isten sírt, a mama nevetett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
