Kékestetõ
Futottunk, mint az eszelősek.
Neki a hegynek, neki a völgynek.
Nem a csúcs és nem a mély,
maga a futás volt a cél.
Hogy az együtt az, ami tovaszöktet,
aztán nem láttuk egymást soha többet.
Az a kék (nem az ég), nem a
lecsatolni-minek is- szárnyak,
tomboltak az erek, a hormonok,
vádlimban lüktet még az a pár nap.
Nevettünk, mint az eszelősek.
Mint akik egyszer. Aztán soha többet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
