Tétova nóta
A vetetlen ágy merő esetlegesség
Varjakként verdesi árnyak kusza raja
Rajta ronggyá tested puha emlékét
A fény emigrált mézünk vált ecetté
Árulásod ára lett árvaságod
Ki voltál álomnak sok valónak kevés
A gyönyör gyöngyrózsáit gyaláztad
Gyáván pergő porladó törmelékké
Csillogó porcelán babák maradtak
Csupán elméd roskatag polcán neked
Hogy betölthesd velük a táguló űrt
Mi dobog rég fásult szíved helyett
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Bárka, 2007/2
