hétköznapi rutin

a padon ülve bőgött valami ezerötszáz miatt
a nők milyen csúnyák, ha bőgnek,
legalább ha belülről sírna, szép lehetne,
de ő teleüvölti a nyolcadik kerületet

a férfi nem szólt semmit csak nézte,
mert fülei már süketek lettek a női bőgésre
elcsépelt szavakat mondott neki,
nebőgjélmár bazmegeket.

de ő csak üvöltözött rongyos ezerötszáz miatt
azénpénzembazmeg, addvisszaapénzem
a férfi meg csak állt, meg se moccant
megvárta, míg elsétálok és nekem háttal lesznek

mert akkor aztán lekevert egy pofont
a nő a földre zuhant, feküdt, bőgött
megütszteköcsög?-üvöltötte
karmait a vállába vájta. visított.

csak pár pofon csattant, püffent.
ültek egymással szemben a betonon.
nebőgjélmár, jó? mermegütlek.
addd vissza a pénzemet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.