fegyver a fegyelem,
kopott köpeny a lelkem
nincsen semmim
add a tested felfedeznem.
mocsokba engedem ujjaim,
hadd szántsák a habozó valót.
hártyák fénylenek közöttünk,
meghasadnak, vidám karók
szúrják át, szabdalják
elcsúfolt szerelmünk.
lötyög a lé a kondérban
reggelinek épp elég a rettegésünk
