Tündér

Ha egyszer leszállna eléd egy Angyal,
Megfogná kezed, szemedbe nézne,
Megkérdezne ártatlan hanggal,
Majd a mondat végére érve
Egy kis mosollyal a száján
Mondd, te mit kívánnál?

Kívánnád e azt a bolgoságot,
Amely kínzóan éget minden pillanatban.
Sarkából kifordítja a világot,
Ide-oda rohangál az agyadban.

Kívánnád e azt a szenvedést,
Amely néma, kívül láthatatlan.
Gyötrelmes éjjeli remegést,
Mosolyogva, lankadatlan.

Kívánnád e a nagy Szerelmet,
Forrongó, szilaj csodát.
Vele együtt édes létet.
Jó sorsot, boldog halált.

Kivánnál e tisztaságot,
Friss virágba búvó fát,
Akarnál e hazugságot,
Csak azért, hogy újra látsd?

Én nem kívántam semmit,
Már régen előttem állt.
De nem vettem észre, pedig
Régóta érzem a csodát.
Te vagy a Tündér, Én nézlek némán.
Veled elvisehető lenne talán a halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.